Sosem gondoltam, hogy a gondjaim, vagy a lelki fájdalmaim elől egy olyan helyre menekülnék legszívesebben, ahol por van, sötét és mennydörgés töri meg a gomolygó műfüst testét. Pedig igen....olyannyira megszokottá váltak az itt töltött napok, hogy borzasztó nehéz lesz megválni a társaságtól, az illatoktól és persze attól az adrenalin-turmixtól, ami 1-1 csoportnál felpezsdíti a napunkat.
Ugyan csak az április 3-át írom le, de az előtte való néhány szereplésem nem volt izgalmas. Röviden összefoglalva, tényleg +1 fő voltam, és roppant nehéz volt rendesen jelenetbe állnom, így leginkább csak a labirintusban voltam, meg a hűtőben :) Na de az április 3.....persze, sok újat nem hozott, de azért egy blogbejegyzést megérdemel.
Amikor megérkeztem láttam, hogy Feri, a kedvenc porondmesterem Isut helyettesíti. Rögtön felcsillant a szemem, hiszen így lehetett boszorkányt kínozni, habár Kornélunk is ténykedett mint emberállat, de valahogy mindig sikerül átvennem az uralmat a színházteremben. Naná, hogy be voltam indulva a boszi szerepére, hiszen Feri azzal fogadott, hogy egy múltkori csapat hiányolta a karakterem, és egy leányzó felajánlotta, hogy Ő szívesen beugrik helyettem....nono...boszi csak egy van :)
Így tehát nem is volt kérdés, hogy elfoglalhatom elektromos trónomat. 15 órai kezdettel neki is indultunk. Nem volt annyira megterhelő nap, elég vérszegény társaságok jöttek sorban. Az első túra pocsék volt (általában nem szokott úgy menni mint a karikacsapás, bele kell rázódni a jelmezedbe) ráadásul Feri mondta, hogy akkor az utolsó jelenetnél is legyünk együtt és toljuk le ketten....Isu ugyebár egyedül szokta, párszor kérte csak az asszisztálásom korbácsolás végett.
Szóval a boszi-busz gördült a maga kis útján, hihetetlen, de újra be kellett járatnom a torkom az üvöltözéssel, ami mellesleg meg sem viselte már a hangszálaimat. Sajnos az érces mormolás és velejéig ható sikoly csak a nap végére tudott kiszakadni belőlem.
Megint voltak külföldiek...angolul tolni az ijesztést Magyarországon...hát....még ha mindannyian beszélnénk is angolul vagy németül, nem lehet átadni az érzést, aminek gyönyörű magyar nyelvünk ugyebár nem szab gátat. Ennél a társaságnál volt egy leányzó, aki fordított a többieknek. Szerintem csak Dani 2 csinálta végig a túrát idegen nyelven. mi a színházban biztos nem...1-2 apró kifejezést vittem bele, de Feri például végig magyarul beszélt, ami olyan szempontból érhető, hogy a nyelvismeret csak egy dolog, de ha kiesel a ritmusból beszéd közben, mert jönnek az "ööööö"-k, akkor az előadás varázsa is vele vész.
Az utolsó jelenetet én vezettem le angolul, most nem is volt vele gond, nem cifráztam túl úgy, mint múltkor. Egyébként teljesen átadtam Ferinek a stafétabotot, a többi csoportot ő segítette át az ajtó napfényes oldalára. Meg kell hogy mondjam, sokkal jobb szöveget tolt, mint én tudtam volna. Plusz azért kell a torzított mély hang, amit mégiscsak férfiak tudnak igazán jól produkálni. Jómagam egy 3 ágú fa vasvillával :) / Kornél szerint bálázó villa...na, köszi / álltam az ajtóban, amikor megmozdultam akkor picit megijedtek, de több funkcióm nem is volt.
Az utolsó előtti csoportnál végre megkaptuk a turmixunkat, amiről beszéltem, olyan jó ízűeket sikoltottak és üvöltöttek, mindannyian ziláltunk a gyönyörűségtől. Kornélnak úgy vert a szíve, hogy majd kiugrott a helyéről örömében :))
Nos, így telt az április 3. Valószínű, hogy már csak ebben a hónapban erősítem a dögök csapatát, de persze elsődleges cél állandósítani magam ott, ahol por van, sötét és mennydörgés töri meg a gomolygó műfüst testét....
.....mert itt jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése