Késve érkeztem és már láttam, hogy őrültek háza van. Senki nem a megszokott szerepében díszelgett, így nem mentek túl gördülékenyen a dolgok. Szép lassan azért helyre állt a rend, és én is összeszedtem magam. Jobb híján végre bepofátlankodtam a gyerekszobába....
.....ahol eddigi munkám során még sosem szerepeltem. A labirintus maradt, valamint Krisztiánnal befoglaltuk a plüss birodalmat.
Inkább volt kimerítő nap, mintsem izgalmas. A vendégektől rendre pozitív visszajelzéseket kaptunk, mindenki ügyesen túlélte a túrát :)
Persze a nagy fennforgásban az én kedvem sem volt a legjobb. Az egyik csoportnál most először kiestem a szerepemből, bár joggal: Krisztián a szekrényből ijesztett ki - szokás szerint - és az egyik srác kétszer is rárúgta az ajtót. Ő is rászólt, de a maszk alól nem nagyon lehetett érteni. A második rúgásnál felálltam és kitessékeltem őket a szobából, mondván a díszletet nem rúgjuk be, akármennyire parázunk...
Lehet, hogy túl hirtelen felcsattantam, de Krisztiánon is láttam, hogy bepöccent tőle, plusz a szabályokat nem csak nekünk kell betartani.
Ez volt az egyetlen súrlódás, amúgy sokat nevettünk a kulisszák mögött, főleg Petin és Isun :) Azért este 22-kor már valóban zombikká váltunk, nekem személy szerint már leragadt a szemem.
És végre szereztem - a hegeken és sebeken kívül - egy emléket.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése