Újabb nap virradt a Nightmare pincéjében. Az elmúlt két alkalom (a múlt hét csütörtökről nem szóltam bővebben, hisz a forgatókönyv ugyan az volt) után egy tömény napon vagyok túl. Az este végére már muszáj volt kiállnom, mert hirtelen azt éreztem hogy meghasadok. Nem mondanám pániknak, sem sokknak, inkább amolyan hirtelen kimerültség, ami a sötéttel együtt megbetegít.
Hullámzott a hangulatom: egyszerre voltam plafonon és padlón. A következő gaztevőkkel együttműködve: Nóri, Gabó, Peti, Krisztián, Isu, Kornél. Miután Kornél a színházterem ura, így a boszorkányos mese elmaradt, ki kellett találni valami mást. Mit ne mondjak, nem ment gördülékenyen. Nekem se, de a többiek sem sziporkáztak. Peti szülni akart, vagy inkább nőgyógyászosat játszani, ezt már csütörtökön megbeszéltük, de megvétóztam végül. Gyorsan felraktam egy laza sminket - jaj, azt még gyakorolni kell, mert nagyon nem jó. De miután a hétköznapokban sem festettem magam soha, illetve csak most tanultam meg egyféle nappali sminket felvinni, ezért nehéz. Gőzöm sincs, hogyan lehet karikás, sötét szemem :) - és jött is egy csoport.
Az indulás elég lagymatag volt, főleg, hogy csak a végén tűntem fel. A múlt hét csütörtök úgy alakult, hogy a záró jelenetnél Isu megkorbácsolása után - igen, valóban korbácsolom. Ő kérte, én pedig a siker érdekében bármit....- én celebrálom le az egész túrát és engedem szabadjára a vendégeket. Ez meg is történt, utána volt egy hosszabb holtidőnk. Abban maradtunk, hogy Nóri szül, én asszisztálok Petinek, de be kell valljam, nem voltam a topon. Nóri rakott fel egy komolyabb sminket, több vért és több feketét.
Kulisszák mögül ijesztettem, felbukkantam véresen Peti mellett. Majd próbáltunk azzal variálni, hogy Nóri engem szül meg, de ez végül banálisra sikeredett.
Késő délután jött egy német pár, úgyhogy valakinek angolul kellett elindítani őket és ismertetni a szabályokat. Vállalkoztam, gondoltam azt a pár mondatot nem lesz nehéz elmondani. Persze eluralkodott rajtam a nyomás és olyan darabosan beszéltem, hogy szégyellem magam. A végső jelenetnél is befürödtem, pazar volt, mondanom sem kell...
De még közel sem volt vége a napnak...kezdett besűrűsödni a vendégsereg, így folyamatosan pörögtünk.
Játszottam a labirintusban, majd át asszisztálni Petinek. Estefelé Nóri rosszul lett ezért 2 körből kimaradt, úgyhogy beálltam szülni, de az megviselt. Komolyan. Borzasztóan éreztem magam utána. Ráadásul a közönség is takaréklángon égett. Majd Krisztiánnal cseréltem és bohóccá változtam, de ott összeomlottam. Sötét volt, nem láttam ki a maszkon, nem kaptam levegőt, plusz nem tudtam hozni a karaktert.
Nem szóltam senkinek, de a sírás kerülgetett, így inkább kiálltam. Nóri addigra jobban lett és beöltözött ő bohócnak, én kihagytam egy turnust.
Utána még volt néhány csoport, addigra összeszedtem magam és visszamentem a labirintusba rémiszteni, plusz Petiéknél bebújtam a hűtőbe az utolsó három csoportnál, és még onnan is elő-előbukkantam.
Így telt el a nap. Egy parányit megviselt. Az ide-oda kapkodás, meg a szerepcserék. Persze, szokni kell. De az első két alkalom azért is mehetett gördülékenyebben, mert 2 szerepben voltam, át is értem egyik helyszínről a másikra, plusz magaménak éreztem.
Most olyan érzésekkel feküdtem le, hogy ez nem volt az igazi, és egy pillanatig az is megfordult a fejemben, hogy nem fog működni a dolog...
...de nem akarom rögtön az elején sutba dobni a vágyaimat, hogy komolyabban kipróbáljam magam ebben.
Hogy is mondják? Jövő zenéje....vagy inkább jövő sikoly-szimfóniája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése