2012. március 1., csütörtök

Március 1: Katalin

A múltkori langymeleg lelkiállapotú napot egy igazán üde, tavaszi, selymes illatú borzongatás követte.
Egy újabb szerepben próbálhattam ki magam, a csapat is remek volt. Gazdagodtunk egy újabb Danival, aki bohócként prezentálta magát a nap folyamán, főként.

A maga nemében nem beszélhetünk egy mozgalmas napról, de a bensőm tombolt, teljes valómmal át tudtam adni magam. A sötét már nem frusztrál annyira, a terepet napról-napra jobban ismerem.
A gyerekszoba kivételével már minden helyszínen kísértettem, most az egyik vágyott teremmel is közelebbi kapcsolatba kerülhettem. Krisztián sajnos lebetegedett, így az őrült, skizofrén Zsomborkát Aspirin-kúrára kellett fogni. Miután hazament, a következőképpen maradtunk: Isu, Kornél, új Dani, Gabó, Nóri és én. A szokásos szerepek maradtak, de elő lehetett hívni Katalint, aki gyermekeket ölt és rontott meg, így kezelésre szorul.
Őrület, de őrültet játszani jó. Bugyraid rejtekéből olyan dolgokat tudsz előhívni, amik a vendéggel teljes mértékben el tudják hitetni az instabil elmeállapotot. Mint már régebben írtam. Juditék sok mindent a Szikla kórházból szereztek be, gondolom a kényszerzubbony, mely a bőrömre égett szinte, onnan származik. A nagy smink el is maradt, a tupír a hajamban sem bírta a megpróbáltatásokat, így kvázi natúr ijesztettem.....

....de bevált. Egy-két csoportot leszámítva mindenkinél működött. Ebben a színházban a sikolyok felérnek egy teltházas előadás tapsviharával. A rémület, ami megül némelyek szembogarában olyan elementáris erővel képes vadállattá varázsolni az embert, amit sokan nem is gondolnak.
A halálra rémült vendégből nyerjük az energiát: az a tény, hogy a zavart nevetgélésen, a bugyuta mormoláson és a hangerőm váltogatásán kívül semmi hátborzongatót nem csináltam, a leginkább felvillanyozó.
Veszélyes biznisz játszani az önmeghasadást, hiszen egy pillanatra képes vagy elhinni, hogy valóban 24 részre bomlott az elméd.

Mindamellett, hogy egy szakmai gyakorlatot teljesítek, az életből is vizsgázom. Megismerni és megszeretni rövid időn belül embereket, beilleszkedni, szerves részét alkotni egy csapatnak. Nehéz feladat, de úgy érzem, eddig működik. És ha az érzékeim nem csalnak, ez oda-vissza történik :)

...a füstgép édeskés illata megbabonázott....


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése