Nos, úgy alakult, hogy csütörtök 19:00-ra kaptunk időpontot. Az eredeti terv szerint öten mentünk volna végig, de mindenki sorra visszamondta, így kisebb-nagyobb variálások után 3 a magyar igazság alapon akartunk nekivágni a játéknak.
Én már nagyon vártam, a többiek viszont totál lestrapálva értek oda az Arany János utcai metrómegállóba. Fáradtan, nyűgösen, stresszesen...
Nagyon fontos a vendégek lelkiállapota. Cintia kapásból kért egy pohár vizet, és sürgősen meglátogatta a mosdót, ahol már sokkot kapott, hiszen a WC előtt van egy zuhanyzó kialakítva, ami csupa vér, egy hulla fekszik a sarokban és a mozgásérzékelős lámpa akkor aktiválódik, ha elérsz a mosdó sötét folyosójára.
Végül akkor elkészültünk, kezdődhetett a borzongás. Én mindenre számítottam csak arra nem, ami történt...
...a kulcs megtalálása már nehézséget okozott. Csak úgy lehet elkezdeni a játékot, ha megtalálod a pincekulcsot, ami egy ajtóra rögzített, 3 fakkos dobozban van elrejtve. Mindegyik kis fakkban van valami oda nem illő. Műkéz, gumifül, gumiszem, műpók stb., és valahol ott a kulcs is. Már percek óta turkáltunk a különböző kedvességekben, volt, hogy valamelyikük megfogta a kezünket :) A kulcs - mondanom sem kell- sehol sem volt.
Miután én már beharangoztam a fiúknak, hogy most MI megyünk, gondolom pluszban megtréfáltak, és elvették a kulcsot. Megunva a dolgot, kidobták az egyik kis lyukon, indulhattunk.
Beértünk egy első szobába. Most vegyesen voltak a statiszták, a másik hatos formációból is játszottak. Ákossal kezdődött a történet, hatalmas svunggal jött be, kiabált. Közben Feri az egyik sötét függöny mögül morgott, Nóri meg a másik mögül. Furcsa, rémisztő hangokat adtak ki, nem lehetett tudni honnan rontanak elő. Majd Ákos megkérdezte, hogy akkor biztosak vagyunk-e benne, hogy vállaljuk a túrát. Amikor kimondta a szívroham és epilepszia szavakat, Alex és Cinti arca elfehéredett, és a tekintetük olyan üveges lett, amilyennek még nem láttam. Halálfélelmük lett 3 perc leforgása alatt.
Tény, hogy nagyon sötét volt bent, és a csapat odatette magát rendesen: ordítottak, síri kacaj hagyta el másodpercenként a torkukat, dübörögtek, csapkodtak.
"Ezt most nem, menjünk ki innen, légy szíves" - hangzott el. Alex feladta. Azt mondta, ő most ezt nem vállalja, látszott, hogy kiszáradt a szája és a vérnyomása teljesen padlón volt. Cintin azt a megkönnyebbülést láttam, amit még soha.
Így kimenekítettek minket, nem vállaltuk a túrát.
A borzongás elmaradt. Persze utána kijöttek a többiek az előtérbe és mondták, hogy irgum-burgum, miért nem megyünk végig, de még akkor is tartottak tőlük.
Nyilván nekem 2-3 alkalom után már ismerősek voltak, engem nem ijesztettek meg, maximum a sötét frusztrált.
Mindentől függetlenül következő héten kezdek. Csütörtök - és péntekenként fogok játszani. Legalábbis így tervezem :) Nagyon kíváncsi vagyok a saját korlátaimra, hogy mennyire tudok majd azonosulni a hellyel és a karakterrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése