Szóljanak a harangok, ugyanis február 21-én először léptem színpadra, és saját magamon is meglepődve, nem csak hogy élveztem, de olyan energiákat szabadított fel bennem, amit sosem gondoltam volna.
Végre úgy alakult, hogy most már mindenkit megismertem, nem csak azt a csoportot, akiket még hetekkel ezelőtt kiveséztem. Róluk is írok néhány gondolatot: Ákos, akiről kiderült, hogy szintén zenész, ami a színháztudományt illeti. Ő általában az orvos az ún. 2-es csoportnál (Itt jegyezném meg, hogy az adott napon a szereplőgárda összetétele egyáltalán nem kőbe vésett), és ő kezdi el a borzongatást a legelső helyszínen.
Feri és Fecó, nekem csak Feri 1,2 :) Az aktuális karakterem szerint Ferivel voltam egy jelenetben - de erről majd később- ő a porondmester és a kaszás, vagy inkább révész, aki átsegíti az öngyilkosokat a túlvilágra. Abszolút szimpatikus, nagyon kooperatívan tudtunk működni, egész nap ötleteltünk. Fecó, jaj Fecó. Hihetetlen egy figura, mint megtudtam, kétgyermekes családapa, akinek biztos nem mosták ki kiskorában a száját szappannal, mert felhevült állapotában szép és ízes magyar nyelvünk minden cifra káromkodását megcsillogtatja. Feri a temetőnél, meg úgy általában az egész 500 m2-en ijesztget, főként maszkban. Laci, az akasztott ember, és a legújabb sztori szerint Ambruska, akit Vendellel együtt gondoznak, skizofrén.
Peti és Krisztián már ismerősek, de a tegnapi napon így voltunk 7-en, mint a gonoszok :)
Utólagosan megjegyezném, hogy Krisztián nem a vállamig ér, sőt, a tegnapi méretkezésen kiderült, hogy 2 db cm-rel magasabb, így ezúton kérek elnézést minden bohócrajongótól. Valószínűleg az aránytalanul nagy bohócfej miatt optikai csalódás lett!
Nos, akkor jöjjön az igazi élménybeszámoló, ami hivatalosan 12-22-ig tartó katarzis volt, de egyrészt késtem 15 percet az egyetem miatt, másrészt csak 20-ig volt bent az utolsó csoport. És hogy mennyire repült az idő...
....feltételezem a lopott sikolyok és az adrenalin miatt totál elveszítettem az időérzékem. Leküzdve minden félelmemet és bízva a fiúk segítségében, két nagy levegő után belekezdtünk. Először is tisztáztuk, hogy hova kerüljek, melyik terembe, végül abba maradtunk, hogy akkor az emberállatot felváltva végre kihasználjuk a hányatott sorsú színháztermet a szűz villamosszékkel egyetemben.
Így jött az ötlet - a jelmezből adódóan is persze- hogy akkor boszorkány leszek, akit az 1200-as évektől kezdve semmilyen tűz nem tudott elpusztítani, ezért a villamosszék általi kivégzést kísérlik meg rajta. Ferivel dolgoztam együtt, mint már említettem. Tényleg fantasztikusan megvolt az összhang, kitaláltuk a körítést, a többi meg ugyebár improvizatív, így rám volt bízva, hogy mit csinálok. Természetesen 1-2 taktikai lépést tisztáztunk, ami valóban halálra rémíti a vendéget, de ezeket nem osztom meg :)
Az első csoport 14:30-kor érkezett. Rettenetesen izgultam, a sminkem már vastagon rászáradt az arcomra, a vér megszínezte az ajkaimat. Meglepően tapasztaltam, hogy nem féltem a sötétben. Kaptam egy kis elemlámpát, ami nagy segítség, ugyanis nagyon könnyen el tudsz botlani 1-1 csonkolt végtagban. A 3. csoportnál már olyan biztosan jártam a terepet, hogy tudtam mi merre, merre kell fordulnom, hogy ne tévedjek el.
Az egyes jelenetek között vannak holtidők, amikor például a vendég a labirintusban vergődik, ilyenkor lehet lazítani. Örömmel vettem észre, hogy próbálnak ismerkedni velem a srácok, hogy nincs az az idegenkedés és távolságtartás, érdeklődőek voltak, beszélgettünk.
A legnagyobb örömöm az első nekem szóló Facebook kommentár volt, amiben egy fiatalember kijelenti, hogy egyszer még kiment a villamosszékből. :) Emellett persze érzékeltem a stroboszkóp hasította reszketéseket, és láttam az arcokat, magamba szívtam a sikolyokat. Ezek a visszaigazolások, hogy jó volt amit elsőre nyújtottam a színpadon. A közönség mellett a fiúktól is kaptam a "bókokat", és várják a további őrületeket, ahogyan jómagam is.
20:00-ra kimerültem, pedig ez egy könnyed nap volt. A hangszalagjaimra még gyúrni kell, és oda kell figyelnem a mozdulatokra, ugyanis a bal karom 2-3 zúzódással és véraláfutással gazdagodott, a hangomat meg még Charlie bácsi is megirigyelné...
...Summa summarum egy kerek, remek nap volt, és nagyon jól éreztem magam.
Csütörtökön to be continued! És még ma reggel is szedtem ki alvadt vért a hajamból :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése