A naplóbejegyzéseim azzal a céllal készülnek, hogy nyomon követhessem a
Nightmare in Budapest nevet viselő interaktív horror színháznál töltött
gyakorlatomat.
Minden ottani napomról és tevékenységemről kívánok szólni, ezzel is elősegítve a majdani sikeres portfólió-prezentálást az államvizsgán :)
A rémbörtönben eltöltött időm egyelőre kérdőjeles, igyekszem minél tovább maradni.
Nosza hát, rettegjünk!
Ma, azaz február 3-án pénteken találkoztam először a főnökökkel, Jánossal és Judittal. Előzőleg már küldtem nekik e-mailt, majd felhívtam őket, így jöhetett létre a kontakt. Egyébként egy véletlen folytán találtam rá erre a helyre. Joci mondta, neki pedig Gyula, hogy ide el kéne menni egyszer. Borzongás 500 négyzetméteren, áhh mit nekünk Amerika, gyerünk.
Végül nem mentünk el, de ez az interaktív horror színház definíció nem hagyott nyugodni, kicsit utánanéztem a dolgoknak, kik ezek, mik ezek. Nem árasztottak el az infók, de elsőre igazán izgalmasnak tűntek. A szó szakmai és primer értelmében is egyaránt :)
Persze az első randi: csak egy röpke beszélgetés volt, Judit világosban végigvitt a tanösvényen. Azért világosban is egészen rémisztő.
Több kis terem van, mindenhol 1-1 jelenet zajlik. A közönség -nevezzük így a félni vágyókat- maximum hatosával mehet le a pincébe. Amit eddig még megtudtam, hogy 2X6 fős statiszta csoport ijesztget, ebből egy szem lány. :) A jelenetek mindig improvizatívak, és ami a legimponálóbb, hogy soha sem ugyan az. Hiába adott például a TEMETŐ, mint helyszín, itt sem feltétlenül ugyan az történik minden csoportnál. Mert azért 1 nap alatt több félni vágyó delikvens is megjelenik. Szóval mindig más. Judit elárulta, hogy először úgy tervezték, hogy mindig ugyan azok a jelenetek lesznek, de a kreatív fiatal statisztacsapatnak köszönhetően ez a menetrend rögtön megdőlt.
Sok helyiség még nincs kialakítva, folyamatosan bővítik a teret további félelmetes teremmel. Ügyesen megcsinálták, hiszen az egyes termek között eldugva egyfajta kulissza működik, ahol a zombik és szörnyek jönnek-mennek, Érthető, hiszen legalább 8 teremre vannak 6-an egyszerre játékban, és van olyan terem, ahol mind a hatan részt vesznek a vadulásban.
Nos, elöljáróban ennyit. Várom a további rémtörténeteket...
Minden ottani napomról és tevékenységemről kívánok szólni, ezzel is elősegítve a majdani sikeres portfólió-prezentálást az államvizsgán :)
A rémbörtönben eltöltött időm egyelőre kérdőjeles, igyekszem minél tovább maradni.
Nosza hát, rettegjünk!
Ma, azaz február 3-án pénteken találkoztam először a főnökökkel, Jánossal és Judittal. Előzőleg már küldtem nekik e-mailt, majd felhívtam őket, így jöhetett létre a kontakt. Egyébként egy véletlen folytán találtam rá erre a helyre. Joci mondta, neki pedig Gyula, hogy ide el kéne menni egyszer. Borzongás 500 négyzetméteren, áhh mit nekünk Amerika, gyerünk.
Végül nem mentünk el, de ez az interaktív horror színház definíció nem hagyott nyugodni, kicsit utánanéztem a dolgoknak, kik ezek, mik ezek. Nem árasztottak el az infók, de elsőre igazán izgalmasnak tűntek. A szó szakmai és primer értelmében is egyaránt :)
Persze az első randi: csak egy röpke beszélgetés volt, Judit világosban végigvitt a tanösvényen. Azért világosban is egészen rémisztő.
Több kis terem van, mindenhol 1-1 jelenet zajlik. A közönség -nevezzük így a félni vágyókat- maximum hatosával mehet le a pincébe. Amit eddig még megtudtam, hogy 2X6 fős statiszta csoport ijesztget, ebből egy szem lány. :) A jelenetek mindig improvizatívak, és ami a legimponálóbb, hogy soha sem ugyan az. Hiába adott például a TEMETŐ, mint helyszín, itt sem feltétlenül ugyan az történik minden csoportnál. Mert azért 1 nap alatt több félni vágyó delikvens is megjelenik. Szóval mindig más. Judit elárulta, hogy először úgy tervezték, hogy mindig ugyan azok a jelenetek lesznek, de a kreatív fiatal statisztacsapatnak köszönhetően ez a menetrend rögtön megdőlt.
Sok helyiség még nincs kialakítva, folyamatosan bővítik a teret további félelmetes teremmel. Ügyesen megcsinálták, hiszen az egyes termek között eldugva egyfajta kulissza működik, ahol a zombik és szörnyek jönnek-mennek, Érthető, hiszen legalább 8 teremre vannak 6-an egyszerre játékban, és van olyan terem, ahol mind a hatan részt vesznek a vadulásban.
Nos, elöljáróban ennyit. Várom a további rémtörténeteket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése