Tegnap volt az első napom. A sors fintora, hogy előző munkatársaimmal futottam össze az előtérben, mert forgattak....pont Ők hiányoztak a napomhoz mellesleg. :)
10:15-kor toppantam be, és miután megvolt az aznapi első "fellépés" egy rövid interjú után odasomfordáltam a többiekhez, hiszen muszáj volt bemutatkoznom és megismerkednem velük. Jaj, mennyire féltem. Összeszokott csapat, erre meg jön egy újonc, akit kivetnek majd a körből....gondoltam én balga. Miután megpróbáltam elraktározni a hatos formáció tagjainak neveit, meglepően tapasztaltam, hogy hihetetlenül kedvesek és jó fejek. Persze ilyenkor áldom a belém plántált személyiségjegyeket, hogy könnyen megtalálom a közös hangot embertársaimmal.
Szóval ők: Nóri, a zombilány, zombikonyhafőnöklány, Vendel dadája és még tengernyi karakter megformálója. Aprócska leányzó, szörnyen sok hanggal és erővel. Amolyan kicsi a bors, de erős fajta :)
Krisztián, a mindig bohóc. Tőle félek, pedig csak a vállamig ér. Persze elképzelhető, hogy pont ezért, valahogy kitör a frász a kicsi bohócoktól...1-0 oda. Isu, a porondmester, aki nagyon szimpatikus, vele -ahogy Nórival is- sokat beszélgettem. Jogot hallgatott a szörny Rt. előtt, most asztrológiát. Nagyon sok mindent mesélt, mondott, oktatott, pedig ez csak az első napom volt. Plusz ő volt az, aki bevitt a kulisszák mögé, hogy végighallgassam a 15:00-ás előadást, de erről később. Kornél, az emberállat: Isu valami fura törzsi kamusztorit talált ki hozzá, roston sült női mellekről és ehhez hasonló nyalánkságokról. Kornélon nagyon meglepődtem. 15:00 előtt készülődött az öltözőben, majd mint aki magába szívja a füstgéppel szőtt rém erejét, kirontott az ajtón és üvöltött. Ott értettem meg hogy hol is vagyok, és hogy ezek a fiatalok mit is csinálnak 12:00-tól 22:00-ig per nap. Gabó, a katona, extornász, gumiember és a barkács-srác :) Vele túl sok kontaktom nem volt a nap folyamán, azon kívül, hogy segített felfúrni egy táblát az első jelenet szobájában.
Vendel, vagyis Peti. Vendel a karaktere. Skizofrén, akit az apja gyerekkorában megkínzott. Érdekes fiú, csupa titok a szeme. Ez tetszik. Nincs rajta maszk, még smink se. Fáslival van eltakarva az arca, de a szemei szikrát hánynak alatta.
És végül Dani, a hentes. Vele csak 2 szót váltottam, mert a forgatás után hazament.
Mondanom sem kell, rettegtem egész nap. Hiába a fények és a csend, a falak valahogy elraktározták a sikolyokat. Túl sok teendőm nem volt, leginkább szoktam az atmoszférát és próbáltam az érzékeimet kihegyezni a többiekre és a helyre magára.
Kellékeket pakolgattam - hiszen ahogy már írtam, folyamatosan ötletelnek, bővítene, fejlődnek - az első helyszínen. Juditék hoztak a Szikla Kórházból hordágyat meg fecskendőket, és képeslapokat, amin groteszk viaszfigurák vannak a kórház egykori fennállásából. Ezeket montázsszerűen felszögeltem a falra, még véres kéznyomokat akarok rá nyomni, az jól illik a szépiához, na meg az amúgy is véres falat kiegészíti.
Ezzel pont végeztem mire jöttek a vendégek. Itt történt az, hogy Isu behívott a kulisszák mögé....
...a vér is megfagyott bennem. A kezem jéghideg lett, a vérnyomásom felszökött, a szívem kalapált. Egy pánikfal mögött álltam, ami tulajdonképpen átjáró nekik az egyes termek között. Állok a sötétben, kis bohóc, nagy Kornél jönnek-mennek, olyan erővel és dinamikával, hogy beleremegett a fal, és a szőr a hátamon haptákba vágta magát :)
Közben Isu is mondta, hogy nyugodtan járkáljak egyik teremből a másikba, csak figyeljek, hogy merre jár a vendég. Ebből nem kértem. Halál félelmem volt a sötétben. Nem tudtam merre menjek, csak kapkodtam a lábam. Amikor elindultam belebotlottam az utolsó előtti jelenetbe, ahol stroboszkóp-villámcsapások közepette pislogtam és léptem, pislogtam és léptem, a sarkamban a tomboló erejű emberálláttal, Kornéllal.
Féltem, valóban.
Nem sokkal ezután véget ért a móka és hazaindultam. A szívem ritmusosan járt.
Végül abban maradtunk Judittal, hogy én is beállok a csapatba, és színháztudomány szakos hallgatóból vérszomjas fenevaddá avanzsálok...
...borzongok és borzasztok. De előbb végig kell vinnem a játékot és túl kell élnem a labirintust. Csütörtökön!
Az első éjszakámon alig aludtam. 03:00 előtt kipattant a szemem, előtte folyamatosan rémálmom volt. A helyről, csatornarendszerekről, a bohócról....és nem tudtam végigmenni a pályán.
Szerintem mindkét agyféltekém dervis táncot járt.
Nightmare in Budapest....köszönöm, megtörtént!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése