Egy hét kihagyás -betegszabadság- után visszatértem a rém romba. Szerencsés vagyok, mert mindig olyan napon dolgozom, amikor történik valami izgalmas, érdekes, ami gazdagíthatja a blogbejegyzéseket.
A mai napon egy forgatással kezdtünk, az m1 tette tiszteletét nálunk. Egy magazinműsorhoz készítettek anyagot, ami 12-es karikás, így sok(k) kis részlet kimaradt. Miután egy fiúcskának egyedül kellett volna végigborzongani a túrát, ezért Juditék gyorsan mellécsaptak civilben, hogy menjek vele végig a műsor kedvéért. Vicces volt, hiszen a kamera világított, így a sötét nem frusztrálhatott, nem mellesleg az egész kockáról-kockára megrendezett "na most gyertek és lássam a rettegést" típusú volt. Ennek ellenére szerintem jól sikerült, kíváncsi leszek a végeredményre.
A túra után riportot is készítettek, de mivel a médiatörvény kötelez, akármi akárkikkel nem mehet le egy közszolgálati csatornán 12-es karikával. Ezért például a véres szakállú Kornél, vagy a sebzett arcú Laci nem állhatott kamera elé. Így jött az ötlet, hogy barna csuhát felölteni, egy kis laza smink fel - karikás szem, vérvörös rúzsos száj- haj copfba összefog, és már nem is vagyok felismerhető. Kíváncsi leszek a kontrasztra a tűsarkú csizmában tipegő rettegő vendég és a nyilatkozó csuhás boszorkány között.
Szóval így esett, hogy "benne leszek a tévében". Igyekeztem értelmesen, összeszedetten, választékosan beszélni. De a lámpaláz miatt kapásból "Hát"- tal kezdtem a mondatot :)
14:30 után szépen jöttek a csoportok, voltak nagyon klasszak, csupa lány társaság, akik olyan frekvencián sikítottak, hogy belefájdult a fülünk. Egyébként maradtunk a boszorkány-sztorinál Ferivel, az már úgyis régen volt. Bár egy söröm bánja, mert Laci lett volna a kivégezendő alany, de a kedves egy sörért lepasszolta a melót :) Kicsit mókáztunk a labirintusban, aztán jöhetett a jól bevált produkció a színpadon.
Már a nap végére variáltunk egy cseppet Ferivel, mert az eredeti taktika nem mindenkinél volt nyerő, sőt a sötétben meg is ütöttem az egyik vendéget (bár azt nem értem, hogy egy horror színházban, ahol sötét van és a vendég testi épsége óhatatlanul veszélyeztetve van, felnőtt emberek miért nem tudják betartani a szabályokat).
Délután jött 2 fiatal leányzó. Az egyikük a második helyszínen feladta, így a másik nem tudott volna végigmenni, pedig szerette volna végigtolni a túrát. Itt jöttem ismét képbe, hogy menjek végig vele. Ó jaj!
Hiába vagyok már egy hónapja a sötétség palotájában, eddig minden próbálkozásom meddőnek bizonyult, ami a túra teljesítését illeti. Nem maradt más, nekiveselkedtünk a leányzóval. Nem mondom, voltak részek, ahol tényleg megijedtem és sikkantottam egyet, pedig annyira tudtam, hogy ki honnan jön és mit fog csinálni, mégis a zabszem becsúszott :)
De legalább hivatalosan is kijelenthető, hogy sikerült! Túléltük!
Egy szó mint száz, egy újabb remek napon vagyok túl. Szeretek itt...nagyon megkedveltem az egész őrült társaságot, egytől egyig. Két csoport közt jókat idétlenkedtünk Nórival és a fényképezővel, de Laci is kattintott párat, amik bár annyira nem félelmetesek, de legalább megmutatja, hogy ilyen ez a munka. Véres!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése